Beky törtéete
Beky, Becca a család imádott kutyusa lett szinte pillanatok alatt. Úgy gondoltuk a párommal, hogy ismét tudnánk egy kutyusnak szerető gazdái lenni, ugyanis az előző kutyusunk 15 évesen, egy évvel Becca hozzánk kerülése előtt meghalt. Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzuk. Párom javasolta, hogy labi legyen a kiválasztott (az előző, Axel német juhász volt), mert nagyon kedves, értelmes fajta, teljesen más a habitusa, így elkerülhető a hasonlítgatás. Rátaláltam a honlapra, ahol sajnos nagyon sok gazdikereső kutyus volt. Amikor megláttam - akkor még Bekyt, -, szinte rögtön szerelem lett, párommal egyetértésben. Kölcsönösen meglátogattuk egymást először, és csak utána következett a költözés. Drága kicsikémnek eleinte szinte minden problémát okozott, az ajtó átlépésétől kezdve a liftbe beszállásig, a parkettán közlekedésig, a nyakörv-póráz használatáig, szóval mindentől nagyon félt, azonnal hasalt le a földre, vagy próbált elbújni. A szemével pedig mintha könyörgött volna, "ne bántsatok, nem csináltam semmi rosszat", mi pedig a párommal iszonyatosan sajnáltuk és próbáltuk oldani a helyzetet, már amennyire lehetett. Az első pár éjszaka elég sokat sírt, de szinte állandó simivel és nyugtatással sikerült elérnünk pár nap alatt, hogy legalább éjszaka tudjon nyugodtan aludni. Március 11-én múlt egy éve, hogy nálunk van, azóta az említett problémák már nem jelentenek akadályt a kis drágámnak, ugrik be a liftbe, vígan jön-megy a parkettán, a nyakörvtől sem fél már, a séta póráz nélkül történik, első hívó szóra jön, szóval a kezdeti félős kislányból egy vagány csajszi lett. A téren sok kutyahaverja lett, mindenkivel jól kijön, más állatokat sem bánt, igaz van akit annyira nem szeret, de elfogad (pl: Bubót a papagájunkat). A játékok azok amik változatlanul nem érdeklik, neki a játék a simi, a gazdi kezének közelsége, de az minden mennyiségben és bármikor. A téren a kutyacimbiket elnézi ahogy labdáznak, futnak, játszanak, de Ő ritkán áll be közéjük. Becca mára családunk teljes jogú tagja lett, legalábbis remélem, hogy Ő is így érzi. Párom a védőszent, minden tekintetben, mindent megenged Beccának, (arra való hivatkozással, hogy "szegény szenvedett mér eleget"), de Becca drágaságom ezzel nem él vissza. Én vagyok a "kissé szigorú" gazdianyu. Nagyon-nagyon szeretjük, imádjuk, és úgy gondolom ez a szeretet és ragaszkodás kölcsönös, mert Becca is érezteti velünk, hogy mit jelentünk számára. Annál boldogabb és melengetőbb érzést nem ismerek, mint amikor csóvál ezerrel, bújik, dörgöli a nóziját, osztja a puszikat és nem utolsósorban horkol ezerrel és változatosan.
Én is csak megköszönni tudom a Fajtamentők lelkiismeretes, odaadó munkáját, az Ideiglenesek szívből végzett szeretetteli gondozását, mert nélkülük most nem lenne egy bűbáj, tündéri kutyusunk, akivel reméljük még hosszú-hosszú éveket töltünk majd együtt.
Dóri története
Marci cicával kezdődött, 2007 augusztusában. Addig nekünk állatunk nem volt, mivel a Bakonyban egy kis faluban és Budapesten is lakunk, emiatt sokat utazunk, és az "állatkertet" nem tudjuk magunkkal vinni. Marcika aranyosan behízelegte magát szívünkbe, megszerettük.
Cicusunk már féléve volt nálunk, amikor még csak gondolatként fogalmazódott meg, hogy jó lenne egy kutyus is , hiszen egy kertes házban a kutya az mégis más! Tisztában voltunk azzal, hogy mit jelent egy kutya és annak tartása, mivel a páromnak gyerekkorában volt kutyája, én pedig húgom kutyáin keresztül szereztem ismeretet. Ekkor még nem tudtuk, hogy milyen fajtát szeretnénk, de azt eldöntöttük, hogy nem tenyésztőtől fogjuk vásárolni, hanem örökbe fogadjuk a kutyát. A kutyafajták alapos áttanulmányozása után a labladort választottuk, így már célirányosan kerestük a gazdi kereső kutyákat a neten.
Szaffi vezetett el minket a Retriever Rescue fajtamentőkhöz. Fruzsival felvettük a kapcsolatot és ekkor tudtuk meg, hogy Szaffi már foglalt. Fruzsi Szaffi helyett ajánlotta Dórit (ideiglenes nevén Veknit) és Lolát. Mi Dórit választottuk és alig vártuk a személyes találkozót, vajon elfogad-e bennünket. Dóri mintha várt volna bennünket, egész ottlétünk alatt csak körülöttünk sündörgött, erre a kis időre az ideiglenes gazdik nem is léteztek. Ha lehetett volna, azonnal jött volna velünk. 2009. január 11-én már nálunk hajtotta álomra fejét. Új nevét azonnal elfogadta, a Fórumon a Vekni/Dóri topikban rendszeresen beszámolunk életéről. Rengeteg fotót készítettünk róla, ezek közül is a "Mókus lesen"-t szeretjük a legjobban.
Chappy és Bogi
A mi sikertörténetünk 3,5 évvel ezelőtt kezdődött. Akkor toppant be az életünkbe A LABRADOR. Nekünk otthon mindig is volt kutyánk, tacskókeverék, később beagle, párom azonban csak ábrándozott róla. Ezért is gondoltam úgy, miért ne választhatna ő kutyafajtát? Hát választott is, labradort szeretett volna. Végiggondoltuk, miért nem való nekünk kölyökkutya, így maradt az örökbefogadás. Pár menhelyet végignéztünk, majd véletlenül rábukkantam a neten a Retriever Fajtamentőkre. Ott ki is néztünk egy pár éves zsemleszínű kutyust (azóta már tudom, hogy sárga :-) ), majd hívtam a megadott számot. Bagi Fruzsi vette fel, elbeszélgettünk egy kicsit. Elmondtam, milyen körülményeink vannak (ház, kert, kerítés), miért is ilyen kutyát szeretnénk, ő pedig elmondta, hogy a kutyus, akit kinéztünk, már "elkelt", a másik sárga, aki még szóba jöhetett (mindenképpen sárgát akartunk, mintha nem lett volna mindegy a színe...), problémás, szökős. De mi lenne, ha megnéznénk azt a feketét, Brikettet, aki akkor "szabadult" az Illatosról? Megnéztem, tündéri volt a képeken, de fekete!
Ezt meg kell beszélnem otthon, majd jelentkezünk. Másnap jelentkeztünk, akkor elhoznánk a kutyust, de éppen elutaznánk, nem lehetne 1 hét múlva? Az RR ezt is megoldotta, kutyusunk addig panzióban pihent.
És eljött az a szép augusztusi nap. Mehettünk Brikettért. Éppen sétáról hozták vissza, alig akart eljönni velünk, úgy kellett beemelni az autóba. Gyönyörű és hatalmas volt élőben is, meleg, barna szemekkel. Gyesen voltunk vele egy hétig, hogy megszokjuk egymást. Az első napot soha nem felejtem el. Végig kint voltam vele a kertben, egyetlen lépést sem mozdult mellőlem, jött utánam mindenhová, bár eléggé fáradt volt. Szépen lassan feltérképeztük egymást, új neve Bogi lett, amire azonnal figyelt, megszokta a házirendet és kiderült, milyen jólnevelt kutya is ő. Ismerte az alapparancsokat, a pórázt, tudott szépen sétálni, borzasztóan örült mindenkinek és imádta a labdát. Aztán birtokba vette az egész házat. Először a teraszt, majd a lakást is, annak ellenére, hogy szigorúan elhatároztuk, csak kerti kutya lesz. Mostanra köszöni, 100%-os szobakutya szeretne lenni, ami munkarendünk lévén sajnos nem mindig lehetséges. Olyan, mintha mindig is együtt élt volna velünk, és hihetetlen, de pontosan ilyen kutyára vágytunk. Végtelenül türelmes, jólelkű nagy mamlasz, aki mindenhová cipeli a labdát, nem rág, nem rámol, csak néha egy kicsit hisztis :-) . Nagyon hálásak vagyunk érte az RR-nek, hogy hozzánk kerülhetett.
Kb. 1,5 éve véletlenül ismét az RR fórumán kötöttem ki. Végigolvastam az összes topicot, nagyon jó volt látni, mennyi retriever talált véglegesen szerető gazdára. De sokan vártak még rá. Chappy is. Egy tüneményes fekete 6 éves kislány, aki Lelences ebként az RR segítségével várta a sorsát. Szerettem volna ideiglenes gazdiként jelentkezni, hogy sok kutyusnak segíthessek, végül maradt a döntés: Chappyt szeretnénk örökbefogadni, persze, csak ha kijön Bogival. Az ismerkedés jól sikerült, és a "Kicsi" életünk második legjobb döntése volt. Mindenben tökéletes ellentéte Boginak, kis izgága, bújós pusziosztó, olyan csajszis. Nagyon jól kijönnek egymással, de irigy kutya mind a kettő :-) .
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű együtt élni a labradorral, bár sok jót hallottam már korábban is róluk. Teljesen beleszerettünk a fajtába. És az is beigazolódott, hogy egy (fekete) labradornál sokkal jobb a kettő (fekete).
Betti története
Kiskori vágyam volt egy golden retriever kutyus, de tudtam, sokat kell még várnom rá. E várakozás közepette felnőttem kutyusok és cicák között, megismertem a Férjemet, lett 2 cicánk, később született babánk is.
Fiúnkról kiderült, hogy különböző nehézségei vannak, amik miatt vizsgálatokra, fejlesztésekre, masszázsokra, gyógytornákra jártunk, amik többsége hatalmas fájdalmakkal járt. Észrevettem, hogy Kincsünk nyitottabb a kutyusok, cicák iránt mint az emberek felé. Kérdeztük a szakembereket, hogy mit szólnának egy kutyushoz és nagyon helyeselték! Innentől felgyorsultak az események, valahogy ráakadtam a Magyarországi Retriever Fajtamentők honlapjára, ahol Bagi Fruzsival felvettem a kapcsolatot, aki rögtön ajánlotta nekem Bettilányt. Végigolvastam a kutyus fórumát, persze nézegettem golden retriever kutyusok fórumát is, ugyanis Betti labrador. A fórumokon is kaptam tanácsokat, hogy milyen egy goldi és milyen egy labi, sokat segített mindenki! Aztán felhívott Czapp Laci, 2 kislány apukája és hosszasan beszélgettünk arról, hogy nekünk mégis csak egy labrador lenne jobb Fiúnk mellé. Ráadásul egy felnőtt kutyus, nem egy kölyök. Ennek a beszélgetésnek is sokat köszönhetek!
Egyszer csak azt vettem észre, hogy most rögtön találkozni akarok Bettivel és pár napon belül sikerült is összehoznunk, így ellátogattunk Erzsiékhez, ahol Bettike vendégeskedett. És itt kezdődtek a csodák, amik azóta is tartanak.
Kincsünk természetesen nagyon örült a kutyusnak. Letettük mellé, ekkor 15 hónapos volt és még a kúszás is nehezen ment Neki. Betti egyszer csak megunta, hogy Fiúnk a szájában matat, az orrát csavarja, így arrébb ment. Fiúnk pedig négykézlábra emelkedett és Betti után mászott!!! Nem mertünk hinni a szemünknek, könnyek között néztük a jelenetet, miközben Betti ide-oda sétált nyugodtan a szobában, Kincsünk pedig mászott utána, mint aki eddig is ezt csinálta, hibátlanul, esések nélkül!!! Majd csupán a mozgás öröméért mászott fel-alá, míg ott voltunk.
Még egy látogatást tettünk később Bettinél és 2 héten belül már költözött is hozzánk!!! Azóta hihetetlen fejlődésen ment és megy keresztül Fiúnk, mi nem győzünk ámulni az orvosokkal együtt, miközben a kapcsolat, ami Kincsünk és Betti között alakul, nagyon megható és fantasztikus!
Az már csak hab a tortán, hogy Bettike csodás hatással van az egész családunkra, sőt, még nagymamám öreg keverék kutyusára is.
Természetesen még mindig vágyam egy golden retriever, de időközben beléptem a 'szerelmes vagyok a labimba' klubba.
Hálásan köszönöm az Égieknek, Fruzsinak, Erzsinek és mindenkinek, akikről nem is tudok, hogy Bettike a családunk része lehet és Fiúnk egy olyan útra léphetett a négylábú barátjával, amiről talán még álmodni is alig mertünk...
Astor története, avagy hogy lesz kivert kutyából kanapékutya
Egyszerűen.
Nem kell hozzá más, csak egy olyan lelkes csapat, mint a RR, és egy család, akinek meg kell egy kutya. Minden tiszteletem azoké a lelkes, ideiglenes gazdiké, akik úgy tudják szeretni, ápolni, nevelni a kutyákat, hogy tudják, nem marad náluk és azoké akik ezt az egészet koordinálják.
Mi rutinos örökbefogadók vagyunk, így bátran belevágtunk az örökbefogadásba. Egy nyári reggelen döntenünk kellett, mert öreg kutyánk kínlódásának vége lett. Én dolgoztam, a család meg otthon zokogott. Úgy beszéltük meg, hogy munka után együtt elmegyünk megnézni Astort, hogy legalább a látszata meglegyen annak, hogy van beleszólásom a választásba. Persze nem így történt. Elhozták még délelőtt nélkülem. Aztán behozták a munkahelyemre, és míg ők megvették neki az új ágyikót, játékokat, és mindent, amiről úgy gondolták, hogy kell az egy új kutyának mi kettesben maradtunk és megbeszéltük a szabályokat: Embert, macskát nem eszünk, minden más megbocsájtható
Mire a beszerző kőrútnak vége lett, és a család megjött, már nagy szerelemben voltunk.
Amit tudtunk róla: gazdája leadta egy kiképzőnél, neki nincs rá ideje, képezzék ki vakvezető kutyának. Hamar kiderült, hogy nem alkalmas rá, mert járólapon nem halandó közlekedni, így bekerült a RR gazdi keresőjébe
Ami otthon derült ki: Nem csak a járólap, de a linóleum, és a parketta is problémás. A felemelt kéztől is fél. Tehát verhették, és irtó sovány volt. Első este csak a szőnyeg közepén volt biztonságban, enni se akart kimenni a konyhába. Később elkezdett óvatosan, lábujjhegyen közlekedni.
Ebből adódik első beceneve, a Tipi-topi Astor, aki egy kedves, okos, jólelkű kutya, ahogy ez rögtön kiderült róla. Annyira igyekezett megfelelni, hogy sok dolgunk nem is volt vele, szinte rögtön alkalmazkodott hozzánk és mi is hozzá. Tulajdonképpen csak arról kellett meggyőznünk, hogy a kéz, az simogatást és nem verést jelent, hogy a játékok arra valók, hogy játszunk vele, minden este van vacsi, minden nap van sok séta.
Talán a kert hiányzik neki, mert minden séta előtt őrült ugrálásba kezd. Ez adja a következő becenevét: Pattogós (L)Asztika.
Szépen fokozatosan oldódott, mára már odáig jutottunk, hogy harc van a kanapéért, de némi fészkelődés után elférünk rajta mindketten, lehetőleg úgy, hogy Astor feje az ölemben legyen
Úgy érzem Astor végleges családja lettünk a következő funkciókkal: Francii, a falkavezér, az Isten, és nem mellesleg a totális elkényeztető, én a sétáltató, kényeztető, simogató, enni adó, ápoló, kozmetikus, Réka lányunk a pótsétáltató, simogató, kényeztető, segéd ápoló, Gergő fiunk a játszótárs és lazitó mester. Végül ne feledkezzünk meg Siccka macskáról se, akit lehet kergetni, csócsálni, aki ezt néhány karmos taslival fizeti meg és aki akkor is tud halálsikolyt produkálni, ha a kutya semmit se csinál vele.
Ez lett belőle:
Maszat, Ivett és Panka története ....
Nálam a golden retriever már gyerekkori álom volt. :) Egy évvel később, hogy eltávozott a juhászkutyánk, elkezdtem egy kutyus örökbe fogadásán gondolkodni. Kölyök kutyát nem akartam, mivel egyetem mellett nem tudtam volna neki biztosítani a napközbeni foglalkozást. Aztán a gazdit kereso kutyák között böngészve rátaláltam Maszatra, akibe rögtön bele is szerettem az alapján, amiket az előző gazditól megtudtam róla. Egy kisgyermekes családban volt harmadik kutyus és nem volt idejük foglalkozni vele, így rosszul nevelt, rágós, ugrálós, kicsit deviáns kutya lett belőle. Miután hozzám került másfél évesen, szeretgettem, és annyi időt fordítottam rá, amennyit csak tudtam, minél következetesebben, s végül teljesen megváltozott. Nagyon okos, fantasztikus egyéniség, boldog vagyok, hogy velem lehet! Egy-két hónappal később azon tanakodtunk a családomban, hogy jó lenne mellé egy másik kutyus, hogy ne legyen egyedül, amikor nem vagyunk otthon. Ismét csak keresgetni kezdtem, szintén idősebb kutyát szerettünk volna. Ekkor csöppentem bele a retriever fajtamentésbe is. Volt is egy idősebb anya lánya páros (6 és 7 évesek). Ok már túl idősnek és taníthatatlannak bizonyultak a szüleim számára, ráadásul három kutyát nem is engedtek tartani. A jól nevelt előélete miatt mégsem volt már annyira fontos, hogy idősebbek, így az egyikük, Ivett hozzám került augusztusban. Mondanom, sem kell, hogy őt is nagyon megszerette mindenki és az egész családomnak megváltozott a véleménye a kutyákról és a nevelésükről, ugyanis bármilyen furcsán is hangzik, ezek a fajták még idős korban is nagyon tanulékonyak. :) Fantasztikus csapatot alkottak Maszattal! Mindenki nagyon boldog volt! Aztán ahogy telt az idő, azt vettem észre, hogy Ivett mégsem annyira boldog, mint gondoltam. Valami hiányzik neki, vagy inkább valaki. Majd belegondoltam, hogy gyakorlatilag egész életét az anyukájával élte le, és nem elég, hogy az előző gazditól elszakadt, de még anyucitól is. Próbáltam rá minél többet figyelni, másképp foglalkozni vele, örömet szerezni neki. Majd pár hónappal később kaptam egy e-mailt az előző gazditól, hogy Ivett anyukája, Panka bajban van, ugyanis kiderült, hogy nem jó gazdihoz került. A hölgy, mint fajtamentőt keresett meg, hogy segítsek jó gazdit keresni Pankának.
Időközben a szüleim annyira megszerették ezeket a kutyusokat, és olyannyira megváltozott a kutyákról alkotott felfogásuk is, hogy beleegyeztek, hogy Pankát is örökbe fogadhassam. :) Így 1507 januárjában megérkezett o is, és azóta mindenki nagyon boldog. :) Az elején Maszat kicsit nehezen adta át neki a vezérséget, de már teljesen jól kijönnek egymással, és nagyon szeretik egymást! Így lett közel fél év leforgása alatt három örökbefogadott retrieverem, tehát bőven túlszárnyaltam a gyerekkori álmaimat. Fantasztikus érzés tölt el nap mint nap nekik köszönhetően, mikor kimegyünk a parkba sétálni, szabadon engedem őket, ok pedig csak futnak és futnak, és örülnek a játéknak, a labdának, a természetnek, a törődésnek, a szeretetnek, és látom rajtuk, hogy boldogok, és azt mondják a szemükkel, hogy köszönjük, hogy mindannyian együtt lehetünk. Nincs ennél szebb érzés egy kutyás számára! Mindezen felül sikerült megdöntenem az idősebb kutyákról alkotott véleményemet, és rájöttem arra, megtapasztaltam azt, hogy egy másfél, 6 és még egy 8 éves kutya is tanítható, nevelhető, főleg, ha ilyen emberbarátok, mint a retrieverek. Szerencsésnek érzem magam, hogy ismerem a kutyáim előéletét. A fajtamentésben való tevékenykedésem óta ettől függetlenül folyamatosan azt tapasztalom, hogy szinte bármelyik és bármennyi idős kutya tanítható, nevelhető, mindössze szeretetre és egy kis törődésre van szükségük, és máris "bármit" megtesznek, amit az újdonsült gazdi kíván. :) Persze előtte jól hanyatt dobják magukat egy alapos "hasvakarásra" amiben többnyire már jó ideje, vagy még sohasem volt részük. Volt már példa egy nagyon idos kutya visszafiatalodására is, amikor az új helyen a szomszéd kutyának elkezdett udvarolni, illetve a saját kutyáim példájából tanulva, a két éves Maszatom megfiatalította Ivettet és Pankát is, tehát a kor semmit sem jelent. :)
Lotti története...
Eredetileg Nekem eszembe sem jutott volna, hogy valaha retriever gazda leszek, nem fogott meg a fajta olyannyira, hogy tettem egy olyan kijelentést, hogy "Nekem sosem kéne labrador, mert mind olyan dagadt"... Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy ideiglenes kutyavállalásra adtam a fejem, el is kezdtem keresgélni, hogy milyen kutyust lássak vendégül amíg gazdihoz nem kerül. Kis testű, fiatal, könnyen örökbe adható kutyára gondoltam. Aztán az egyik gazdikereső honlapon megláttam ŐT! Azonnal elkezdtem intézkedni, hogy ez a kutya hozzám kell kerüljön, nekem kell ápolnom, rehabolnom. Csont és bor volt, alig 1 évesen túl egy ellésen, a gyepmester teli emlőkkel fogta be, a gyepmesteri telepen aztán még rosszabb állapotba került. Mentünk érte,mikor megláttam a kicsi aszott testét,nem is gondoltam volna,hogy fajtatiszta,annyira apró volt és úgy egyáltalán olyan kis szerencsétlen. Otthon aztán mindenki szeretgette, babusgatta, amiből Ő nem nagyon kért, inkább különvonult. Nagyon magánakvaló, tartózkodó kutya volt. Kereken 1 hétig volt ideiglenes, de szerintem már első nap eldőlt, hogy Mi összetartozunk, nem adom senkinek. Lotti azóta kinyílt, hihetetlen értelmes, rengeteg dolgot tanult/tanultunk egymástól. Szinte a nap 24 óráját együtt töltjük, fanatikus módon viszem magammal mindenhova, ahova csak lehet (néha oda is, ahova nem:) ) Az életünk úgy alakult, hogy kikerültünk Franciaországba 2x8 hónapra, így most kétlaki életet élünk, nyáron itthon, télen máshol, de Lotti mindenhol jól érzi magát, csak mellettünk legyen. Kint hegyek között, réteken, patakokban sétálhat, rohanhat, itthon a Duna partján lakunk, minden nap hatalmasakat úszik egy kis öbölben.
A 2009-as évben a következő kutyák kerültek tőlünk gazdához vagy haza:Jasper/Bernie, Ginger, Kvint/Jeffry, India
Dante, Happy, Félix, Zamat
Üpszilon/Dorka, Golf/Döme, Kesu, Fehérvári golden kan
Vanillia, Puding, Robin, Bravo/Max
Epszilon, Gamma, NesQuik, Salamon
Fehérvári-tóvárosi golden kan, Fehérvári labi kan, Fehérvári golden szuka, Álom
Buffy/Bálint/Buddy (Lelenc), Rosszcsont (Lelenc)
Zóra, Don, Nózi, Jolly
Brúnó, Bodza, Secund, Morzsi
Silky, Sakura, Cafka, Bonita
Jamie, Fressi, Szaffi, Ribizli
Dolly, Lurkó, Milli, Vekni
Lola, Szofi, Léna, Lara
Shila és kölykei: Tornádó, Hurrikán, Tájfun
Maci, Krampusz, Aqua, Leila
Marlon, Kevin, Delta, Marvin
Zéta, Kérdzs/Kappa, Bibi/Éta, Zoé/Théta,
Fibi/Lambda, Ióta/London, Dönci, Naana/Milky
Mandala, Véda, Nócsi, Lily
Zselyke, Beky, Herkules, Smile
Alíz, Angie, Jana, Luca/Luna
Zsanett, Nayla, Dennis, Omikrón/Jamie
III. Dorka, Nessie, Candy, Lexi
Vali Mami, Tula, Bambusz, Prézli
Szigma, Konyak, Izzy, MüNü/Rozi
Pille, Boldika, Fanni, Banai golden
Prézli, Faddi golden, Freddy, Fehérvári labi 1.
Eperke, Fehérvári labi 2., Fehérvárcsurgói labi, Boston
Byron (Lelenc), Dinka (Lelenc), Manó,
A 2008-as évben a következő kutyák kerültek tőlünk gazdához:
Gömbőc, Flóra, Birs,
Merlin és Lola (hazakerültek), Maya, Alex
Zsömi, Bella, Lili
Felhő, Fifi, talált szuka (hazakerült)
Karin, Lina, Vöri (hazakerült)
két talált labi kan (hazakerültek), Szepi, Betti,
Ottó, Piskóta, Lizi
Beni, Brendon, Norisz
Hópihe, Brúnó, Boldi
(in memoriam) Jumi (hazakerült), Béta (hazakerült), Mokka
Suzy, Franky (hazakerült), Sophie
Mango, Villám Vili, Nelly
Gyöngyvirág/Sally, Sandy, (in memoriam) Belszi
Simba/Cézár (hazakerült), Zóra, Nózi
Sárkány, Hektor, (in memoriam) Honey
Sleepy, Bodza, Zsömle úr
Sheena, Herceg, Ropi
Gucci, Dorka, Alfa (hazakerült)
Happy 2., Kormi, Lizy 4.
Lotti, Chappy (Lelences), Artie
Sanny Boy, Manó, MekkElek (Lelences)
Fibi, Misu, Kabala (Lelences, hazakerült)
Kubu, Flame, Holly
Fanni, Piedone, Ében (Lelences)
Bogyó, Szeder, Brumi
Mandy (Lelences), Paula (Lelences), Lassie labi (hazakerült)
Caby (Lelences, hazakerült), Lizy 5., Maya 2.
Sally, Lucy, Manka (Lelences)
Sziszi/Turcsi (hazakerült), Argosz/Dödönke
"Ez egy lelkiismeretes,a fajtamentésnek elhivatott csapat, amilyet Fruzsi, Erzsike, Andi és a többi nagyszerű ember létrehozott a Retriever Rescue zászlaja alatt. Megszerettem mind az itt megismert embereket, nemkülömben a kutyákat, és minden nap izgatottan fogom olvasni, hogy hogyan fejlődnek a kutyusok mind az ideiglenes, mind a már végleges gazdijuknál."
"Nagyon büszke voltam a lányomra, mert ráadásul egy 50 fős baráti összejövetelen Ő volt a kedvenc! Mindenki elvolt tőle ájulva, hogy milyen szép, nyugodt, kedves ...stb, egyszóval tiszta: APJA !"
"Hálásan köszönöm az Égieknek, Fruzsinak, Erzsinek és mindenkinek, akikről nem is tudok, hogy Bettike a családunk része lehet és Fiúnk egy olyan útra léphetett a négylábú barátjával, amiről talán még álmodni is alig mertünk..."
"Nem kell hozzá más, csak egy olyan lelkes csapat, mint a RR, és egy család, akinek meg kell egy kutya. Minden tiszteletem azoké a lelkes, ideiglenes gazdiké, akik úgy tudják szeretni, ápolni, nevelni a kutyákat, hogy tudják, nem marad náluk és azoké akik ezt az egészet koordinálják. "