Signor túl van az ivartalanításon és a tegnapi rendezvényt végig mosolyogta velünk a Vasmacska KávéZooban.
Az ott készült képekkel is jövünk hamarosan, de most első körben pár ezt követő pillanatot mutatnék meg az új életéből.
Signor tegnap már velem jött haza és mindennapi használatra kapott egy új nevet, amibe nem törik bele a nyelvem, így jelenleg Igorként működik. A sajátokkal és a szomszédban lévő kan kutyákkal is hamar összebarátkozott, a lakást rendeltetésszerűen használja, az éjszakát nyugodtan végigaludta. Nem túl kajás, nem rabol rá a többiekére, nyugodtan megvárja, hogy jutalomfalat osztásnál rákerüljön a sor. Puszedli nyuszival nem foglalkozik, nem tudom, egyáltalán feldolgozta-e, hogy itt van a lakásban egy nyussz.
Sétán elsőre húzna, ahogy a csövön kifér, de hamar felfogja, hogy kivel teheti meg ezt és kivel nem.
A kerítés mögött üvöltöző kutyák nem érdeklik, rájuk se néz. Más állatok sem tudják kizökkenteni a lelki békéjéből. Itt például kedvenc birkáim is döbbenten konstatálták, hogy új kutyával vagyunk és az nem vergődik feléjük, nem kell elfutniuk, hanem rögtön jöhetnek bátran ismerkedni.
A bundája botrányos, de terveim szerint ma összegyűjtöm minden lelki energiámat és legalább egy alapos fésülésben részesítem. A fürdés a varratszedésig várat magára...
Mivel a nevére sem hallgatott, más téren sem brillírozik jelenleg, viszont egész hamar megérti, mit szeretnék tőle és rájött, ha én boldog vagyok, ő is az lesz.
Így elkezdtünk ülni és helyben maradni, hogy megmutassuk, egy 10 éves kutya is képes pillanatok alatt tanulni.
Egy nap ismeretség után teljesen elégedett vagyok vele.
Igor iszonyatosan élvezi, ha foglalkoznak vele, hiszen az elmúlt években ebben nem nagyon volt része. Egyelőre előfordul, hogy ugatással próbálja felhívni magára a figyelmet, vagy ugat, ha unatkozik, vagy ha épp stresszel valami miatt. Ezekről viszont határozottsággal remekül lebeszélhető, ma ha jól emlékszem már csak háromszor tárgyaltunk az általam hatályba lépett csend rendeletről.
Emmával nagyon cuki.
A csipet csapat