Előzmény: serzsu (#23)Csak erre az egy bejegyzésre regisztráltam, mert úgy érzem, válaszolnom kell.
Tehát:
LaBella soha senki embertől nem kapott verést egyetlen embertől sem félt, vagy fél.
Neki is sorsa van.
Két hibát követtem el vele szemben.
Az első, hogy nagykertes házba hoztam házörzőnek szánva.
Nos ezek a kutyák nagyon kedvesek, barátságosak, aranyosak, szeretnivalók, de ház (kert) őrzésére nem. Felőle úgy jártak be hozzám szüretelni, hogy talán még a farkát is csóválta hozzá.
Igy hát szükség volt egy igazi házőrzőre, ami egy német dog lett.
Amig a dog kicsi volt nem is volt semmi baj, de hamar megnőtt és megváltoztak náluk az alá-fölérendeltségi szerepek, amit a LaBella nem akart/tudott elfogadni és kitört kettejük közt a háború.
Az állatorvos és más szakavatottabb tanácsolta nekem, hogy hagyjam, hogy lerendezzék egymás közt a dolgot, az eredmény egy - a mai napig látható - csúnya seb lett Bella bal oldalán, és a dog füle lett egy kicsit cakkos. Ha nincs locsolótömlő és vízsugár, csúnya vége lett volna a dolognak.
(Érdekes, hogy külön-külön más kutyákkal semmi probléma nem volt soha)
Ekkor bejelentkeztem egy kutyakiképző iskolába, hogy megtanuljunk együtt élni, de ekkor egy harmadik állat lépett a színre: vízben él, ollója van és hátrafelé mászik.
Ez természetesen mindent lenullázott és döntenem kellett: a házőrzés, vagy Bella.
(Ez volt a másik hiba, hogy nem tudtuk összetanítani a kutyákat.)
Rengeteg mindenkit kértem, hogy vállalják el Bella további sorsát, de senki sem akadt.
Megnéztünk néhány menhelyet, de a mi kennelünk egy wellness hotel VIP részlege az ott látottakhoz képest.
Igy került Bella kennelfogságba. Néha rohangászhatott egyet, de ekkor a másik be lett zárva a garázsba.
A gyógyulásom egy pokoljárás volt mindenki számára, sok esélyünk nem lehetett arra, hogy a kutyákkal törődjünk.
Most, hogy kötelező lett a csippeltetés újra kértem az állatorvos segítségét (bizony vagy-vagyra) és ő irányította hozzánk ezt a remek alapítványt, akik aztán gondjaiba vették Bellát. Köszönet érte.
Ja, és hogy került hozzánk Bella?
Egy nem kívánt alom elaltatásra váró egyedeiből választottuk ki a legszebbet.
Sokat gondolkozom mostanában, hogy milyen szerencse, hogy Bella egy retriever. Ha például egy tacskó lenne, ez az alapítvány se foglalkozna vele.
A dog már másnap elfoglalta Bella ólját és nagy a békesség, a kert is védve van.
Kedves Új Gazdik!
Köszönet, hogy magukhoz vették Bellát, meg fogja hálálni.
Nagyon intelligens kutya.
Napok alatt megtanulta, hogy mi a kert: végigjártuk a járható útvonalakat és ha véletlenül az ágyásba tévedt, egy szigorú "Hol mész?" kérdésre már vissza is tért a helyes útra. Még télen is a hóval borított kertben úgy fordul be derékszögben az úton, mint egy katona. Igy semmi kárt nem tesz.
Ha letolást kap, visszabeszél főleg, ha úgy érzi, hogy neki van igaza. Aztán nagy kegyesen megbocsájtja, hogy rosszalkodott.
Mindenevő de egy kievett velőscsont fölött napokig extázisba van, imádja a diót (fel is töri) meg az almát.
A súlyára vigyázni kell (tudom gebe volt, mikor elkerült tőlünk) de volt már olyan is, mint egy kitömött zokni - ahogy az állatorvos megállapította.
Ha meglátja a bundakefét, vagy a gyökérkefét már dobja is magát hanyatt. Ha vedlik, nagyon jólesik neki egy kis vakarás.
Gondolom, azóta már egy csomó jó tulajdonságát sikerült felfedezniük, van neki rengeteg.
Adják át neki valahogy jókívánságainkat még a dog is üdvözli a távolból.
Szóval ennyit akartam csak hozzátenni.
Nem csak csúnya és szívtelen kutyatartók és kitárt szívű állatbarátokból áll a világ, van még olyan is, hogy sors.
Bízom benne, hogy most már LaBella sorsa is a béke és gazdiszeretet.
Köszönet mégegyszer az alapítványnak a segítséget, sokkal könnyebb a lelkünk, rajtunk is segítettek.
Üdvözlettel:
Régigazdi