Az utóbbi időben magamhoz képest kicsit eltűntem sok mindennek köszönhetően, de most pótolnám a lemaradásomat.
Benjivel rengeteg dolog történt az utóbbi egy hétben, ebből csak az izgalmasabb dolgokat mesélem el, különben túl hosszú lenne.
Pénteken haza utaztunk a Balatonra. Bevallom, már egy jó ideje gyűjtögettem magamban a lelki energiát, hiszen tudjuk, hogy Benji nincs oda az autózásért és 170 km azért mégiscsak 170 km, ráadásul vissza is kell jönni, az már 340 km, nem egy parkolóban furikázás...
Csajok hátra, Benji pedig kiemelt törődésben részesülhetett elől a lábamnál. Az első 10 km nagggyon húzós volt, de onnantól...
Csak a nagy döccenésekre ugrott meg, amúgy félig az ölembe dőlve utazott végig. Hazafelé pedig tényleg gond nélkül utaztunk.
A következő próbatétel Benjikének a Sárikával való találkozás volt, aki egy eléggé pörgős, nagyszájú mudi keverék, pont olyan, akiket Benji aztán végképp nem szeret. Talán kétszer kellett közölnöm vele, hogy Sárika is azok közé tartozik, akiket bizony szeretni kell, aztán így is lett. Este egymás mellett aludtak el az ágyam mellett és másnap még kergetőzés is volt közösen.
Benji legkomolyabb kihívása talán mégis a macskás szembesítés volt. Nővérem nagyon rá is pánikolt, hiszen tudta, hogy Benji enyhén szólva rühelli a macskákat. Ki is vártam, míg Zsófi elment otthonról, hogy ne vinnyogjon nekem a hadművelet során.
Először Cindúrt, a sokat emlegetett süket-buggyant-rettenthetetlen kandúrt hívtam segítségül. Kétszer
úgy látszik, Benjinél ez a mágikus szám magyaráztam el Benjinek szép csendesen, hogy macskát nem eszünk. Attól kezdve nem is akart macskát enni. A macsek 3x fel is pofozta, erre Benji bánatosan vágta a kis seggét mellettem a földre és szemrehányóan pillogott rám, hogy "anya, láttad, ez bántott engem!!!
"
Mivel ilyen ügyes volt, ráeresztettük anyukámmal nővérem másik 3 macskáját is.
Itt halkan megjegyzem, Crusieval nem jutottunk idáig, és ő most harmóniában él egy macskával! Benji kicsit döbbenten szemlélte az eseményeket, aztán leült mellém simit könyörögve.
Mikor a macsek megindult valamiért, akkor azért Benjike is röppent volna, de elég volt erélyesebben rászólnom és vissza is vágta magát mellém.
Következő lépés, séta idegen helyen. A csatornafedőket azért ha lehetett, kikerülte, de az úthibákkal nem volt gondja, teljesen rendben volt, nem vontatott, nem röpködött a stressztől, nyugodtan baktatott velem, nagyon elégedett voltam vele.
Azért mikor két oldalról üvöltöttek az utcán ránk a kutyák, akkor párszor elindult volna, hogy majd Ő rendet tesz, de aztán én tettem rendet a kis fejében és jött tovább szépen.
Olyan szép ez a kutya...
Anyukámnak is nagyon tetszett Benjike
A Balcsi hullámaitól teljesen átszellemült, átkapcsolt Benji, de azért sikerült levadászni egy Badacsony hátteres fényképezkedésre.
Ügyeltünk a kulturális fejlődésére is
A szépségét sem hanyagoltuk el
A Várhegy tetején pedig felkínáltuk ebédnek
Benji magától ment fel az asztalra, mikor Balázs felmászott és hívni kezdte, nem volt kérdés, hogy neki oda fel kell mennie.
Aztán a második szőke is befutott, amitől Benji kicsit zavarba jött, mert azt hitte, ez csak az Ő kiváltsága.
Zárásként Pemzli is bejött középre
Kiállítási Benji
A kéjenc
Balázs felmászott a csúszdára, Benji hívásra oda is azonnal követte
Aztán Pemzli kitúrta a fiúkat
Hétfőn délután jöttünk haza. Az ebek olyan fáradtak voltak, hogy kedd reggelig fel sem keltek.
Benji egy zseniális kutya. Képes minden félelmével, szorongásával megküzdeni, minden rossz szokását, beidegződését kordában tartani, csak azért, hogy a kedvemben járjon. Persze, még messze nem tökéletes, de neki nagyon hosszú utat kell bejárnia. Napról napra lenyűgöz, hogy mennyire akar ez a kutya. Hogy mennyire dolgozik azon, hogy egy kisimult, boldog kutya lehessen.
A félős, bizonytalan Benji lassan feledésbe fog merülni. Én ebben biztos vagyok. Ehhez neki a világon nem kell más, csak egy magabiztos, határozott gazdi, aki imádja Őt és akit Ő is viszont imádhat!