Gagarin (Krampusz:) október 20 óta lakik nálunk. Megvoltak a magam aggodalmai hogy milyen az élet egy teljesen vak kutyával, de mostanra ezek elmúltak. A kutya számára minden új volt..én a környezet, a lánc nélküli élet, a lakásban lakás...és ehhez meglehetősen magas életkorban járunk nála.
Nagyon kellemesen csalódtam. Egyrészt azért, mert meglepően könnyen alkalmazkodik. Nagyon hamar megszokott és megszeretett. Nagyon hamar rájött, hogy a hangom után kell tájékozódnia. Megszokta a rutinunkat: reggel korán kelés, majd Hajógyári sziget, séta 1-1,5 óra, majd napközben otthon pihenés, este kicsi eü séta. Kétlakiak vagyunk tehát a lakást, illetve a vidéken készülő házunkat is meg kellett ismernie telkestől.Mindent szép komótosan feltérképezett..a lakást, a telket határtól határig. Most már ismeri a pesti lakás lépcsőházából kivezető lépcsősort, a kaput stb. Imád a szigeten sétálni, intézkedni.
A kutyáimmal rendkívül jól kijön, bár nagyon határozott a kisöreg. A nála nagyobb méretű kan labradorommal is megúsztuk az ismerkedést mindenféle komolyabb konfliktus nélkül. A macskákat nem szereti:) Vagy ez nem igaz..szereti ő, vagyis szeretné folyamatosan abajgatni, de ezt az én 16 éves kandúrom nem jól viseli..
Azért, hogy a korábbi ingerszegény, szabályok nélküli életéből minél gördülékenyebben tudjon majd egy gazdihoz alkalmazkodni, kiképzőhöz kezdünk járni, hogy megtanuljon pár alapvető segítő parancsszót amivel még problémamentesebbé válhat az élete.
Egyébként egy imádnivaló, szeretetteljes, impozáns mackó, akit én nagyon szeretek dögönyözni és szeretgetni. Abban teljesen biztos vagyok, hogy nagyon nagyon hálás társa lesz a jövendő gazdijának:)